Mikor és hogyan szembesült a betegségével?
2019. decemberében derült ki, hogy folyadék van a mellkasomban. Addig a magas vérnyomásomat leszámítva teljesen egészséges voltam. Ekkor sem tudtam még, hogy a mellkasi folyadékgyülem mögött egy másik, komolyabb alapbetegség áll. Bekerültem a pulmonológiára, nagyjából két hétig voltam bent, ez idő alatt legalább tízszer csapolták le a mellkasomat, de a folyadékképződés okát nem találták meg. Arra felkészítettek, hogy valamilyen daganatos megbetegedés okozza a bajt, de a pontos diagnózis ekkor még váratott magára.
Nem ijedt meg ekkor? Hogyan kezelte a bizonytalanságot?
Igazából nem. Egész életemben egyedül kellett megküzdenem a problémákkal. Amikor ez történt már túl voltam három temetésen. Elment a két fiú testvérem és a férjem is. Arra gondoltam, hogy rendben van, itt van egy probléma, de erős leszek, szembenézek vele és legyőzöm a bajt. A mellkasi folyadékgyülem közben állandóan kínzott, egyre másra jöttek a csapolások, de végül sikerült megállapítaniuk az orvosoknak, hogy petefészekrákom van. 2020. februárjában elkezdődhetett a kemoterápiás kezelés és később, augusztusban egy műtéten is átestem.
Hihetetlen természetességgel mesél ezekről a megpróbáltatásokról, mi okozta a legtöbb szenvedést?
Érdekes módon engem a kemoterápia nem viselt meg annyira. Kicsit legyengültem, de a többiekhez képest sokkal több erőm maradt. Vásárolni is tudtam. A mellkasi folyadékgyülem sokkal nagyobb kihívás volt. Az állandó fulladás a legkisebb fizikai megterhelés esetén is elviselhetetlenné vált. Csak tátogtam, éjszaka pedig szinte csak ülve tudtam aludni. Attól féltem a komolyabb fulladási rohamoknál, hogy mivel egyedül élek, nem tud segíteni senki, megfulladok. Ezt nem hagyhattam, ezért rendszeresen jártam a csapolásokra. Ezek nem voltak kellemes kezelések, de mentem, mert nem kockáztathattam.
Ekkor találkozott az Ewicare tartós katéterbeültetés lehetőségével, ugye?
Igen ezt az orvosom javasolta, mert óvni akart a csapolások során esetlegesen fellépő fertőzésveszélytől. Megmondom őszintén, én az a típus vagyok, aki szó nélkül engedelmeskedik a doktoroknak. Bevallom, csak homályos emlékeim maradtak a beültetésről, ami azt is jelenti, hogy nem volt fájdalmas beavatkozás, nem jelentett plusz terhet. Szerencsére anyagilag is meg tudtam engedni magamnak, ugyanis egész életemben félretettem pénzt az öregségemre. Pont ezért, hogy az életminőségemben ne álljon be negatív változás.
Mi történt a műtét után?
A kemoterápiás kezelés és a műtét jól sikerült, teljes mértékben megszűnt a mellkasi folyadékgyülem-képződés, ezért pár hónap múlva indokolttá vált a tartós katéter eltávolítása. Ez meg is történt. Ezzel azonban közel sem ért véget a történet. A petefészekrák agresszív betegség, az én esetemben is kiújult. Tulajdonképpen azóta is folyamatos kezelés alatt állok. A legutolsó eredményem sem lett jó. Sokat kell dolgozom ezen a dolgon! És időközben visszatértek a mellkasi fulladásos problémák is. 2021. májusában újra be kellett ültetni egy katétert, most a másik oldalra. A tüneteim ismét javultak, de hogy mennyire érzékeny lesz a fulladásos tünetekre az ember az átélt megpróbáltatások után, azt az én esetem is megmutatja. Az elmúlt hetekben ismét visszatértek a nehéz légzéses tünetek, nagyon nehezen kaptam levegőt, ugyanakkor az otthon leengedett folyadékmennyiség nem indokolta a nehézlégzést. Megijedtem, de szerencsére kiderült, hogy pustán légzőszervi megbetegedésem volt, köptetőt kellett szednem, ennyi volt csak az egész és meg is gyógyultam. Ebből is látszik, ha valaki átélt már mellkasi folyadékgyülem okozta fulladást, másképp reagál az ilyen tünetekre.
Ezek a betegségek másnak hatalmas fizikai, lelki és egzisztenciális kihívást jelentenek, de mintha ez Önre nem vonatkozna. Ráadásul teljesen egyedül él. Honnan veszi az erőt?
Igen, ezt mások is mondják: Te nem is vagy beteg! Nem tudom, így éltem mindig, sokat dolgoztam, küzdöttem a céljaimért. Mindig úgy éltem, hogy eltervezetem a cselekedeteimet, és végre is hajtottam őket. A rákkal szemben is így teszek. Nem hagyom el magam, erős vagyok. Szeretek élni és szeretnék élni, ez az igazság! A családomban mindenki halott, gyermekem sincs. Jönnek hozzám barátnők, régi kollégák, akikre mindig számíthattam, ha kicsit gyengébb voltam. De ezt leszámítva teljesen egyedül vagyok. Megvallom őszintén én így szeretem az életet, magányosan. Nekem könnyebbséget jelent, hogy nem kell másokat kerülgetnem. Szeretek egyedül lenni, egyedül élni, nem unatkozom, mindig van dolgom, terveim. Csak egy dolgot nem tudok egyedül megoldani, az Ewicare-nél egy barátnőm kapott egy kisebb képzést a mellkasi folyadékgyülem leengedéséről, ő segít nekem ebben.
Hogy telik egy napja?
Aktívan. Felkelek reggel, megreggelizem, elmosogatok, rendet rakok. Leülök kávézni. Ezalatt végig veszem az aznapi teendőimet, hova kell mennem. Kitalálom az ebédet is, minden nap főzök magamra. Ebéd után pihenek másfél órát, három órakor felkelek, tévézgetek, olvasok keresztrejtvényt fejtek. Szeretem nézni a híradót, de újságot is olvasok, érdekelnek a közéleti kérdések. Szeretem még a romantikus regényeket. Nem sok szerelem jutott az életben, az első, igazi ilyen kapcsolatom a földrajzi távolság miatt szakadt meg. Ő vidéken élt, én Budapesten, és egyikőnk sem akart változtatni az életmódján, ezért megszakadt a kapcsolat. Persze utána megházasodtam, de a szerelem hiányzott ebből a kapcsolatból. Tiszteltük egymást a férjemmel, de külön utakon jártunk az életben. Én a munkámban találtam meg a legtöbb örömöt. Mindig megálltam a helyem, keményen dolgoztam. Manapság már többször megtörténik, hogy elhalasztok egy kitűzött feladatot, de ez nem zavar, végtére is elmúltam 70 éves és betegség miatt is fáradékonyabb vagyok. De akkor is szeretem ezt, azt gondolom, az élet értelme az, hogy létezünk, itt vagyunk. Ez sohasem unalmas, jól érzem magam így. Korán befejezem a napot, általában nyolckor már ágyban vagyok. Szerencsére jól is alszom.
