– Sándori Márta mesélt nekünk a katéterrel kapcsolatos tapasztalatairól, beültetést követő mindennapjairól.
Milyen probléma miatt merült fel a katéter behelyezésének lehetősége?
Rosszindulatú petefészek daganatot diagnosztizáltak nálam, és ennek következtében, műtét után is jelentkező hasi folyadék gyűlt a hasüregemben. Nagyon fulladtam, megnőtt a haskörfogatom, szinte éreztem, hogy lötyögött benne a víz. A háziorvosomat kerestem fel először ezekkel a panaszokkal, aki rögtön hasvízre gyanakodott.
Mikor hallott erről a lehetőségről, mikor történt a beültetés?
Onkológus kezelőorvosomtól hallottam a katéterről, amely megkönnyíthetné az életem. Elég körülményes volt minden alkalommal vidékről bejárni a csapolásokra, és nagyon nyomasztó érzés volt újra és újra visszajárni abba a kórházba, ahol operáltak. Minden alkalommal szinte újra átéltem azt a rendkívül nehéz időszakot.
Egy-egy alkalommal 8-10 liter folyadékot csapoltak a hasüregemből, utána mindig 1-1 órát bent kellett feküdni, megterhelő időszak volt.
2017 július 7-én történt a katéter-behelyezés, Dr. Oláh Gergely volt a sebész, aki elvégezte.
Milyen panaszai voltak korábban, mi okozta a legtöbb nehézséget?
Nagyon fulladtam a hasüregemben gyűlő folyadéktól, nem tudtam lehajolni, nagyon megnőtt a hasam. Nagyon kellemetlen volt rendszeresen visszajárni a kórházba, ahol korábban műtöttek. Minden alkalommal egy egész napba telt, utazással együtt.
Milyen volt a beavatkozás, Hogyan érezte magát a katéter behelyezését követően?
Nagyon féltem a beavatkozástól, féltem az idegen testtől, aggódtam, hogy nem gyulladhat-e be. Az orvosok nagyon kedvesek voltak, megnyugtattak, hogy nincs mitől tartanom. Behelyezést követően, amikor kiment a fájdalomcsillapító hatása, még fájt egy kicsit a seb, de nagyon gyorsan regenerálódtam. Ennek immár 3 éve, és hatalmas könnyebbségnek élem meg, hogy otthon tudom a tüneteimet enyhíteni.
Kezdetben okozott-e bármilyen panaszt?
Semmilyen panaszt nem okozott a katéter, kezdettől fogva egyszerű volt a használata. Habár én is hamar megtanultam, hogyan kell kezelni, eleinte orvosom segített. Ez pszichésen fontos támasz volt, mert időbe telt, amíg a katéter látványát megszoktam. Ma már én végzem a lecsapolást, a kötözésben szokott segíteni a testvérem.
Miben változtatta meg az életét?
Alapbetegségem sok nehézséget hozott az életembe, minden könnyítés, amit el tudunk érni, hogy életminőségünkön javítsunk, sokat számít. Ezerszer jobb otthon elvégezni a folyadéklebocsájtást, mint minden alkalommal visszatérni a kórházba, ahol operáltak. Nyugodtabban, előre tudom tervezni a csapolást, egy óra alatt mindennel végzek, ez nagyon nagy könnyebbség.
Meddig tartott megszokni az idegen testet?
A beavatkozás előtt aggódtam, hogy vajon milyen érzés lesz, amikor beültetik a katétert. Ehhez képest meglepő, hogy nem okozott panaszt. Könnyen megszoktam, megkönnyítette az életem.
Akadályozza-e a korábbi életvitelében a katéter használata?
Éjszaka igyekszem a másik oldalamon aludni, a bőrre helyezett habkötszer viszont nagyon kényelmes, nem zavar a katéter, nem is érzem.
Mennyire tartja nehéznek az otthoni használatot?
Az otthoni használat nagyon egyszerű. Eleinte több alkalommal kaptam képzést, be is mutatták lépésről lépésre a csapolást, és háziorvos-barátom is segített. Ma már mindent egyedül csinálok. Közben nézem a TV-t, hallgatom a rádiót, mindent előre kikészítek, amire szükségem lehet.
Mit érez a lecsapolás közben, és azt követően?
Lecsapolás közben semmi különöset nem érzek, jó érzés, hogy megkönnyebbülök, könnyebben kapok levegőt, jobb a közérzetem.
Milyen rendszerességgel kell csapolni? Változott-e a rendszeresség az évek során?
Kéthetente csapolok 2 litert, ez a mennyiség sokkal kevesebb, mint eleinte, amikor még kórházba kellett járnom hascsapolásra.
Mit tanácsolna azoknak a betegeknek, akik most szembesülnek a diagnózisukkal?
Küzdenünk kell magunkért, a családunkért. Ha valaki megteheti , éljen a lehetőséggel, nagyon nagy különbség, nagy könnyebbség, hogy otthoni körülmények között tudja hasvizét lebocsájtani, különösen a mai világban. Legyengült immunrendszerünk van, ha lehet kerüljük el a kórházi fertőzés kockázatát.
