A mellhártyalemezek között kevés sűrű folyadék található, amely biztosítja a tüdőt borító és a mellkasfalra belülről tapadó mellhártyalemez egymáson való elmozdulását. Amikor gyulladás, tumor, vagy a mellkasi erek áteresztőképességének megváltozása következtében kóros folyadék halmozódik fel; akkor beszélünk mellűri folyadékgyülemről, amit a köznyelvben gyakran tévesen tüdővizenyőként emleget. Ilyenkor légszomj, nehézlégzés, mellkasi fájdalom, szúró köhögés, fogyás és fáradtság kellemetlen tünetegyüttese jelzi a beteg számára, hogy a mellüregében felgyülemlett folyadék-mennyiség mielőbbi kezelést igényel.
A mellűri folyadékgyülem kezelésének lehetőségei
A folyadékgyülem csökkentésének módja függ a tünetek súlyosságától. Míg kisebb mennyiségű folyadékgyülem esetén elegendő a kiváltó okot kezelni, addig a nagyobb mennyiségű folyadék megszüntetése radikálisabb beavatkozást igényel.
1. Vízhajtó készítmények alkalmazása
A szakorvosok enyhébb a mellüregi folyadékgyülem észlelésekor gyógyszeres kezeléssel, vízhajtó készítményeket (diuretikumok) alkalmazásával próbálják megszüntetni a folyadékgyülemet. A diuretikumok a szervezetben felhalmozódott folyadék kiürítését erősítik azzal, hogy a kiválasztott vizelet mennyiségét növelik meg. A vízhajtók a felgyülemlett folyadék mellett nátrium-, kálium-, kloridionvesztésért is felelősek. Rendszeres szedésük felboríthatja a szervezet ionháztartását. A vízhajtó-kezelés ideje alatt figyelni kell a káliumpótlásra, mivel az kulcsfontosságú szerepet játszik a folyadékháztartás szabályozásában.
2. Sorozatos kórházi mellkascsapolások a mellűri folyadékgyülem megszüntetésért
Amennyiben a páciens állapota súlyosabb, a nagyobb mennyiségű folyadékgyülemet – főleg, ha légzési nehezítettséget okoz – le kell bocsájtani. A folyadék terápiás lecsapolását szaknyelven thoracocentézisnek nevezzük. A lebocsájtást követően a légszomj általában azonnal megszűnik. A megkönnyebbülés azonban sajnos rövid időre szól, a folyadék rövid időn belül újra felgyűlik és a beteg ismét kezelésre szorul.
A mellkascsapolás előtt fizikális vizsgálattal – kopogtatással – illetve röntgenfelvétellel igazolják mellkasi folyadékgyülem jelenlétét a mellüregben. Ezt követően mellkasi ultrahangvizsgálattal pontosan meghatározzák a folyadék-lecsapoláshoz szükséges tűszúrás helyét. A beavatkozást legtöbbször ülve végzik. Helyi érzéstelenítést követően a páciens két bordája közé tűt vezetnek be, fecskendőn keresztül pedig a folyadék távozhat a testből. A beavatkozás során ügyelni kell az olyan lehetséges szövődmények elkerülésére, mint a légmell kialakulása, tüdő szúrásos sérülése.
3. Pleurodesis, mint kezelési lehetőség
Hosszabb életkilátások mellett – ha azonban a folyadék továbbra is kialakul – megoldást jelenthet a pleuraűr lezárása, a pleurodesis. Pleurodesisnek hívjuk magát az eredményt, azaz az elért állapotot és az az kiváltó folyamatot, a módszert is. A kémiai pleurodesis az egyéb kezelésre nem reagáló, nehézlégzést okozó hydrothorax kezelésére alkalmazott módszer, amelynek célja a pleuraűr megszüntetése, azaz a zsigeri és fali pleura összenövesztése.
A mellkas csapolását követően a folyadékot leszívják és a tüdő teljes kitágulása után a pleuraűrbe gyulladást és hegesedést okozó (sclerotizáló) anyagot fecskendeznek. A leggyakrabban használt sclerotizáló anyag talkum vagy doxycylin. A sclerotizáló anyag befecskendezése után a pleuraűrt folyamatosan szívás alatt kell tartani. A beavatkozás feltétele a tágulásképes tüdő, azaz a zsigeri és a fali mellhártya kapcsolata. Pleurodesisnél a mellkascsapolás szokásos szövődményein túl 1-2 százalékban előfordulhat súlyos légzési elégtelenség, pneumonitis, akut légúti distressz szindróma (ARDS), és távoli szervekben talkum-embólia, vagyis az eljárás nem veszélytelen.
4. Kíméletes és tartós megoldás: Folyadékgyülem kezelése állandó katéterrel
A visszatérően jelentkező mellűri folyadékgyülem kezelésében eddig alkalmazott thoracocenthesis – akárcsak más orvosi beavatkozások – kockázatokkal jár együtt, amelyekről a páciensnek tájékoztatást kell kapnia a szakorvossal történő konzultáció során. A pleurodesisa beteg állapotának függvényében javasolható, azonban nem mindenkinél alkalmazható eljárás. A mellkasi folyadékgyülem okozta kínzó panaszokat azonban enyhíteni kell, hogy a beteg minél hamarabb újra teljesebb és nyugodtabb életet élhessen. A tartós-katéter beültetésére épülő speciális terápia hatékony megoldást jelent a mellűri folyadékgyülem okozta tünetek gyors megszüntetésére, pár hónapos használatával pedig az esetek közel 50%-ban a folyadékgyülem eltűnik. A dokumentált klinikai feljegyzések kevesebb, mint 3%-os fertőződési arányról számolnak be, ami igazolja az eljárás biztonságosságát.
Otthoni kezelés a beteg kényelméért
A rendelőnkben elérhető terápiának köszönhetően megvalósul a mellüregben felgyűlt folyadék otthoni lebocsájtása. A rendszeres kórházi lecsapolások rendkívül megterhelők a beteg szervezete számára, minden egyes alkalommal fennáll a fertőzés kockázata, és sok energiát, időt követelnek a pácienstől és hozzátartozóitól. Ezzel szemben a tartós-katéterrel történő folyadék-leeresztés könnyedén beilleszthető a mindennapi életbe: az otthoni körülmények között végzett lecsapolás rugalmasan tervezhető, időpontja a páciens egyéni igényeihez, állapotához igazítható. A tartós katéter használata a beteg szervezetét kevésbé terheli meg, mert az egyszerre lebocsájtható folyadék mennyisége kevesebb (maximum 1 liter), mint amennyi egy thoracocentesis során távozik a páciens mellüregéből. A kezeléssel a súlyos állapotú betegek ismét teljesebb életet élhetnek, saját maguk tudják tüneteiket kontrollálni, megszüntetni. Gyakran megfigyelhető, hogy azok a betegek, akik tartós katéterrel kezelik folyadékgyülemüket, változást érzékelnek a leszívások rendszerességében, ritkulnak a lecsapolások alkalmai. Nem beszélve a spontán pleurodesisről, amely 3-4 hónap használat után a betegek 50%-nál bekövetkezik.
Egyszeri, minimálisan invazív beavatkozás
A visszatérő mellűri- és hasűri folyadékgyülemmel küzdő páciens hasüregébe tartós katéter kerül behelyezésre, az ehhez csatlakoztatható vákuumos tartállyal tudja páciens a folyadékot lecsapolni. A katéter biztonsági szelepe szétcsatlakoztatást követően lezár, sem a folyadékot nem engedi távozni tovább, sem a szervezeten kívüli kórokozóknak nem ad utat a mellüregbe.
Amennyiben szükséges, az otthoni lecsapolások napi szinten megismételhetők, az alkalmanként lecsapolható folyadék-mennyiség maximum 1 liter.
A terápia pozitív hatásai
Az otthoni lecsapolásokat követően a páciens azonnal megkönnyebbül, nehézlégzése, mellkasában tapasztalt feszítő érzése és egyéb panaszai megszűnnek. Mobilitása megnő, közérzete javul. A terápiával a folyadékképződés kontroll alatt tartható, kórházi kezelések pedig szükségtelenné válnak. Az egyébként is gyengébb immunrendszerű betegnek különösen fontos, hogy ezzel az eljárással védve van a koronavírus-fertőzés kockázatával szemben, mivel otthonát sem kell elhagynia ahhoz, hogy kínzó tünetei enyhüljenek. Várjuk azokat a betegeket is, akik továbbra is az egyszeri mellkascsapolást választják, de a jelenlegi COVID-19 járvány okozta helyzetben félnek a megszokott rendelőjükbe látogatni. Számukra azonnali terápiás mellkascsapolást biztosítunk.
