Mária nehézségek sorát élte át az elmúlt években: melldaganat, mellhártyatumor, műtétek, kezelések… Mindezek mellett ráadásul visszatérően felgyülemlő folyadék jelent meg a mellüregében, mely jelentős mértékben rontotta közérzetét, erőnlétét.
Mivel a folyadékgyülem kórházi kezelése nem bizonyult járható útnak, szüksége volt egy olyan segítségre, amely tartós megoldást, jó életminőséget jelenthet számára – így találta meg az ewiCare rendelőt. A történet részleteit ő maga meséli el nekünk ebben a beszélgetésben.
Tél végén járunk, odakinn gyönyörű, tavaszias idő van. Hogy telt eddig a napja?
Köszönöm, jól, az imént kint voltam a bejárati ajtóm előtt, kimondottan melegen süt a nap, jó a hangulatom. Ma ráadásul „csöpögős” napom van, ez azt jelenti, hogy lassú tempóban lecsöpögtetem a felgyűlt folyadékot. A menyem szokott segíteni, még figyeli, hogy jól csinálom-e, aztán így hagy engem, a folyadék pedig 4-5 órán át csöpörészik. Körülbelül 750-900 ml szokott távozni, ez most folyamatban is van. Örülök, hogy ez itthon történik, és nem kell kórházba mennem.
Beszélgetés közben történik a folyadék lebocsátása – ez egészen különleges körülmény… Mennyi folyt le eddig?
Máris rápillantok: majdnem 300 ml. Reggel 9 óra volt, amikor elkezdtük a csepegtetést. Érdekes, de picit hozzánő az emberhez. Beültetés után megnéztük a videót a menyemmel úgy, hogy mindig leállítottuk, én meg jegyzeteltem. Azóta is mindig elővesszük a füzetet, és arra összpontosítunk, hogy az oktatóvideóban bemutatott menetet betartsuk. Nagyon oda kell figyelni a beállításokra (amikor elkezdjük a csapolást vagy éppen leállítjuk) és a kötözésnél a higiéniára. De már megszoktam, hogy ez egy segédeszköz. Nincs izgalom, mert abszolút kiszámítható.
Milyen közérzet kell ahhoz, hogy szükségesnek érezze a csapolást?
Azt a tanácsot kaptam, hogy két- vagy háromnaponként csapoljak. Egyelőre azt figyeltük meg, hogy ha kétnaponként zajlik, akkor könnyebben érzem magam. Tegnap például jó kis napom volt: itt, Verőcén végigmentem a falun, lementem a Duna-partra, és közben egyáltalán nem kellett küzdenem a levegővételért, hanem kényelmesen-kellemesen sétáltam, ennek nagyon örültem. A katéter beültetése előtt gyakran fulladtam, egy kis mozgás után már jelentkezett a szívdobogás.
Ehhez a megkönnyebbüléshez hosszú út vezethetett, járjuk végig most együtt ezt…
Legszívesebban azt mondanám, hogy nem történt semmi, de 2019-ben diagnosztizáltak mellrákot, meg is műtöttek, rendben volt minden. Utána sugárkezelést kaptam, nem volt semmilyen gond 2023 tavaszáig. Akkor úgy éreztem, hogy kicsit megduzzadtak a bal oldali mirigyek, az orvos azt mondta, hogy ez nem gond. Eltelt a nyár, és megkértem szeptemberben a háziorvost, hogy csináljunk egy laborvizsgálatot – ott volt egy megemelkedett tumormarker, majd októberben diagnosztizáltak mellhártyadaganatot. Visszajöttem az Onkológiai Intézetbe, ott műtöttek. A vizsgálatok során az is kiderült, hogy a mellüregben folyadék van, úgyhogy pár napon belül megtörtént a csövezés. Meglepetésszerű volt ez az eljárás, iszonyatosan fájt. Vékony vagyok, és gondolom, hogy a fájdalomcsillapítás nem volt olyan mértékű, amilyen elég lett volna nekem. Elképesztően fájt mindenem: a bordáim, a hátam… Sírtam, mint egy óvodás gyerek. Nem tudom, mennyi ment le, egy teli tasaknyi biztos, és ha jól emlékszem, azok a tasakok kétliteresek voltak. Egy alkalommal, a varratszedés után nagy boldogan jöttem haza vonaton, de alighogy elhagyta a vonat a Nyugatit, kis köhintésre elkezdett dőlni belőlem a folyadék. Nem kívánom senkinek átélni ezt. Verőcéig folyt. Sírtam, hogy egyáltalán ilyen történik velem… Azután otthon, ahogy álltam a kádban és zuhanyoztam, megint sírtam, a folyadék is csak folyt az oldalamból. Este visszamentünk a mellkassebészetre, az egyik doktor úr bevarrta a kis sebet. Ilyen élményem is volt, úgyhogy nagyon nehéz napokat éltem át. Nem elég, hogy a diagnózisom szerint mellhártyatumorom van, hanem itt van mellette még ez a mellüregi folyadékképződés is. Rengeteg átvilágítás volt, hetente mentem az ambulanciára.
Gyakran csapolták?
Nem. Képzelje el, a röntgenfelvételek szerint nem volt olyan nagymérvű a folyadékképződés. Eljutottam egy onkológus doktornőhöz is, aki kérte, hogy újra vegyenek mintát a folyadékból. Akkor éltem át másodszor, hogy beszúrtak a bordák közé, elképesztően fájt az is. Azt mondták, hogy bármikor visszamehetek, erre megkérdeztem, mit kell éreznem ahhoz, hogy visszamenjek. Az egyik doktor úr azt válaszolta, hogy ha a szobából kimegyek a konyhába, és nem kapok levegőt, akkor ez biztos jel. A végsőkig húztam, és akkor az internetes kereső mellüregi folyadékképződésre az ewiCare rendelőt adta ki – ezt a katéterbeültetést. Folytattam a keresést, de mindig ez ugrott be. Beszéltem a fiammal és a menyemmel erről a lehetőségről, azután pedig fel is kerestem a rendelőt. Ez hétfőn volt, ha jól emlékszem, szerdán mehettem is beültetésre.
Gondolom, az előzmények miatt nagy félelmekkel érkezett…
Nagyon féltem, de a korábbi beavatkozásokhoz képest egyáltalán nem éreztem fájdalmat. Az érzéstelenítés bevezetése sem fájt. A doktor úr a konzultáció során érthetővé tette a helyzetet, a műtét idején is mindig mondta, hogy éppen mit hogyan tesz – ez rendkívül sokat jelentett. Nagyon furcsa ezt mondani, de a körülményekhez képest kellemes élményt jelentett a katéterbeültetés.
Ennek a kellemes élménynek pedig kellemes a folytatása is, hiszen, ahogyan a beszélgetés elején is elmondta, jó a hangulata. Visszakanyarodtunk tehát a jelenhez, de lépjünk is tovább néhány gondolat erejéig: a sokféle tapasztalat nyomán hogyan tekint a jövő felé?
79 éves leszek nyáron – ez nem azt jelenti, hogy ne akarnék meggyógyulni vagy nincsenek reményeim, de nem arra koncentrálok, hogy mi történt velem, hanem mindig örülök annak, ami jó. Ebből az egész helyzetből is azt élem meg, hogy a katéter megkönnyíti az életemet. Ajánlottak kemoterápiát, mondtam az illető doktornőnek, hogy én ezt nem szeretném, mert éppen elég a folyadékgyülemmel megbirkóznom. Más lehetőséget nem kaptam, de nem baj, a jelenlegi helyzetemet igyekszem pozitívan átélni, bizakodva nézek előre. Segít ez a katéter, és ha jól emlékszem, egy kedves ígéret is elröppent, hogy pár hónap múlva, ha rendszeres a lebocsátás, megszűnhet a folyadékképződés.
Hogyan zajlanak a napjai most?
Az itthoni csapolásokkal sokkal jobb az erőnlétem. Könnyűnek érzem magam, tevékeny vagyok. Mindent elvégzek itthon: tegnap mostam és teregettem, takarítottam. Módjával, finoman, óvatosan mindig csinálgatok valamit, fontosnak tartom a rendet, a tisztaságot. Nem akarok túlzottan a menyemre, fiamra hagyatkozni, van nekik is elég. Főzök magamnak, nagyon szeretem a leveseket, sok gyümölcsöt, zöldségfélét fogyasztok. Nemsokára elkezdhetem végre a kerti munkákat is.
