Pleurális effúzió és lehetséges okai
A mellhártya lemezei között jelen lévő, kóros mennyiségben felhalmozódott folyadékot mellkasi folyadékgyülemnek, vagy pleurális effúziónak nevezik. Pleurális folyadékgyülemnek számos lehetséges oka van, amelyek életkortól függetlenül bármikor előfordulhatnak. Ha ez a felhalmozódott folyadék genny, akkor gyulladás állhat a folyadékképződés hátterében, például tüdőgyulladás, tályog, vagy más szerv gyulladása. Sérülések következtében a folyadék véres lehet. Ha a folyadék vérplazmához hasonlít, akkor a mellkasi erek áteresztőképességének megváltozására lehet következtetni, amelyet áramütés, autoimmun betegség, krónikus májzsugorodás, vese- vagy szívelégtelenség válthat ki. Amennyiben a folyadékgyülem tumorsejteket tartalmaz, a folyadék újratermelődése daganatos betegségekre vezethető vissza.
Vannak azonban olyan alapbetegségek, amelyek kísérő tüneteként a folyadékgyülem rendszeresen visszatér, gyógyszeres kezelésre nem reagál.
A mellűri folyadékgyülemet kísérő tünetek
Mellüregben felhalmozódott folyadék szúró fájdalmat és nehézlégzést okoz, melyhez jellegzetes tünetként társulhat köhögés vagy légszomj. A fájdalom a legintenzívebben a mellkasban érezhető, de a hasba, karokba, nem ritkán a vállba is kisugározhat. Mértéke mély levegővételnél súlyosabb lehet. A légzés egyúttal kapkodó, gyors. Betegeknél előfordulhat láz, levertség, rossz közérzet. Jellemző az étvágytalanság is, ami nagyobb mértékű súlyvesztéshez vezethet.
Mellhártyák összetapasztása avagy pleurodézis
Ha túl sok folyadék van a mellkas fala és a tüdő között, a tüdő nem tud megfelelően kitágulni. Pleurodézissel megszűnik a mellhártyák közötti tér, eltűnik a hely, ahol a folyadék összegyűlhet. A beavatkozás lényege, hogy helyi érzéstelenítést követően bőrön át a mellkasba egy csövet vezetnek be. A csövön keresztül lebocsájtják a felhalmozódott folyadékot, és tartósan szívják, míg a folyadék mennyisége nem csökken a kívánt érték alá.
A talkum pleurodesis a pleurodézis egyik kémiai módszere, amely eljárás a pneumothorax megismétlődésének vagy az ismétlődő pleurális effúzió megelőzésére szolgál jóindulatú vagy rosszindulatú állapotokban. Ez magában foglalja a pleura parietális és zsigeri rétege közötti tapadási terület elérését. Ezen eljárás során szklerotizáció keretén belül leggyakrabban talkumot fecskendeznek be a mellhártyaűrbe, mellyel elérhető a két mellhártya összenövése. Ez az anyag steril gyulladást, hegesedést vált ki a mellhártyán, és a rétegek ezáltal összetapadnak. A pleura lemezek sikeres adhéziójának tágulásképes tüdő az előfeltétele. Néhány napos kórházi kezelés, mellkasi csövezés, és több órás rendszeres folyadék-leszívás után az eljárás befejezettnek tekinthető. A kórházi tartózkodás alatt készített folyamatos röntgenfelvételekkel követhető nyomon a beteg állapotának javulása.
Pleurodézis szövődményei és az eljárás szakorvosi véleménye
A pleurodézis lehetséges szövődményei láz, fertőzés, fájdalom a mellkascső behelyezése miatt, gennygyülem kialakulása a pleurális térben (empyema). A beavatkozással kapcsolatban a szakorvosok arra hívják fel a figyelmet, hogy az eljárással javul az életminőség, a folyadék nem termelődik és nem telítődik újra a mellkasban, de az alapbetegséget a módszer nem gyógyítja.
Tartós katéterrel a kórházi csapolások helyett
Egy idén februártól Magyarországon is elérhető technológia a rekurrens folyadékgyülemmel küzdő pácienseknek végleges megoldást nyújt arra, hogy tüneteiket otthon, saját kezűleg tudják megszüntetni. A rendszeres kórházi thoracocenteziseket felváltja a felgyülemlett mellűri folyadék tartós-katéterrel történő kezelése. Az eljárás során a páciens mellüregébe minimálisan invazív beavatkozás keretén belül tartós-katétert ültetnek be, amelyhez minden egyes otthoni lecsapoláskor steril vákuumos tartályt csatlakoztat a páciens, ezzel tudja a felgyűlt folyadékot saját maga lebocsájtani.
A művelet akár mindennap elvégezhető attól függően, hogy a páciens milyen gyakran észleli panaszait, esetenként akár 1 liter mellűri folyadék biztonságos otthoni leszívására kerülhet sor.
A katéter-használat előnyei
A katéter használatával a páciensek teljesebb életet élhetnek, javul a közérzetük, jobban reagálnak az alapbetegségüket érintő terápiákra is. A beültetéstől számított rövid időn belül a többször elvégzett lecsapolásoknak köszönhetően gyakran a folyadékképződés lassulni kezd. A lecsapolások rendszerességének változásával csökkenhet a felgyülemlett folyadék mennyisége, vagy akár meg is szűnhet. Ezt a jelenséget hívják spontán pleurodézisnek.
Tudományos vizsgálatok eredményei a spontán pleurodézisről
Spontán pleurodézissel kapcsolatban jelenleg kevés szakirodalom áll rendelkezésre. A témával kapcsolatos felmérések a jelenség előfordulását egy alapbetegséghez, vagy kezeléshez hozzákapcsolva igyekeznek feltérképezni. 2011 és 2016 között a londoni St Thomas Kórházban olyan betegek esetében figyelték meg a spontán pleurodézis gyakoriságának bekövetkezését, akiknél mellüregi katéter behelyezése malignus (rosszindulatú) pleurális effúzió miatt történt. A betegeket aszerint osztották két csoportba, hogy részesültek kemoterápiás kezelésben vagy sem.
A vizsgálatba 82 főt, 37 kemoterápiában részesülő, és 45 kemoterápián nem átesett pácienst vontak be. 28 férfi páciens és 54 női beteg szerepelt a megfigyelésben. A kemoterápiás csoportban spontán pleurodézis előfordulása 36 esetben történt, ami 70%-os aránynak felel meg. A nem kemoterápiás betegek körében 23 esetben fordult elő spontán pleurodézis, ami 51%-os eredményt jelent. Jelentős különbség abban mutatkozott, hogy hány nap telt el a spontán pleurodézis bekövetkeztéig. Kemoterápiás kezelésen átesett betegeknél 69 nap telt el, nem kemoterápiás betegeknél 24 nap.
(Forrás:https://erj.ersjournals.com/content/48/suppl_60/OA494)
Ez a vizsgálat is azt támasztja alá, hogy katéter-behelyezésen átesett betegek közel fele spontán pleurodézist tapasztal meg a beültetést követő 30-60 napon belül.
Spontán pleurodézis esetén a páciensek arra lesznek figyelmesek, hogy elmaradnak korábbról ismert, életüket megkeserítő panaszaik, lecsapoláskor nem ürül folyadék a mellüregükből. Ultrahang- és röntgen vizsgálat igazolja, hogy nem található folyadék a mellkasukban. Annak ellenére, hogy a spontán pleurodézis biológiája egyelőre kevéssé ismert, az ewiCare rendelő páciensei között is hasonló arányban fordul elő, mint a fent említett tanulmány eredményei mutatják. Nagy megkönnyebbülés ez a betegnek, számunkra pedig öröm, hogy terápiánk eléri célját.
