2022. május 4-én került megrendezésre a „Palliatív fordulat a mellűri folyadékgyülem kezelésében” című szakmai konferencia a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikán. A magyar és német előadók áttekintették a pleurális effúzió kezelési protokolljait külön figyelmet fordítva a Magyarországon csak az Ewicare magánrendelő által nyújtott tartós mellűri katéter implantáció jelentőségére. Az egybegyűlteket Dr. Müller Veronika, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika igazgatója köszöntötte.
Onkológiai megközelítés
A szakmai előadások sorát Dr. Mühl Dorottya, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinika orvosa nyitotta meg. Elmondta, a hazai tapasztalatok alapján a tüdőrákban szenvedő betegek felénél alakul ki mellűri folyadékgyülem, míg a melldaganat kialakulásának egyik első tünete lehet a pleurális effúzió. Mivel a betegség nagyban rontja a beteg életminőségét, a mellrák kezelése során mérlegelni kell a beteg érdekeit. A pulmonológussal egyeztetve el kell dönteni, hogy a gyógyítás a kemoterápiával kezdődjön-e, abban a reményben, hogy a daganatos elváltozás kezelése magával hozza a mellűri folyadék mennyiségének csökkenését, vagy a pleurális effúzió mértékének csökkentése legyen az első lépés, amelynek stabilizálását után következhet a radikálisabb kezelés.
A magyar egészségügyi rendszerből hiányzik
Dr. Horváth Péter pulmonológus a mellűri folyadékgyülem kialakulásának ismertetése után bemutatta az Egyesült Államokban használt kezelési protokollt, amely szerint minden esetben megvizsgálják a mellhártya-kitapasztás (pleurodesis) mellett vagy helyett alkalmazható tartós mellűri katéter implantáció beültetés lehetőségét. Az előadó ezek után ismertette a mellhártya-kitapasztás módjait, hatékonyságát. Beszámolójában külön kitért arra is, hogy Magyarországon nehézséget jelent az olyan eset, amikor a pleurodesis elvégzése után visszatér a mellűri folyadékgyülem. Ebben az esetben ismételt kórházi csapolások (thoracocentesis) következhetnek vagy pedig sebészi beavatkozás (mellhártya műtét) vár a betegre. Mivel az amerikai és európai gyakorlattal szemben a magyar protokollnak nem része a tartós katéter-beültetés, és ez a kezelési forma nem támogatott hazánkban, a tartós mellűri katéter implantáció csak magánrendelőben érhető el.
Mindeközben Németországban…
A magyar szakemberek után Dr. Ralf Heine a halle-i Szent Erzsébet és Szent Barbara Kórház szakorvosa számolt be hazája kezelési gyakorlatáról. A német tapasztalatok alapján az enyhébb mellűri folyadékgyülem az eredeti (általában daganatos vagy szívelégtelenségből adódó) betegség kezelésével megoldódik, illetve a folyadékképződés mértékének változásából az alapkezelés sikerességére is lehet következtetni. A német kórházi gyakorlatban kifejezetten kerülik az ismételt mellűri csapolás elvégzését, helyette, a már említett amerikai protokollal egyező módon a talcum poros mellhártya-kitapasztás mihamarabbi elvégzésére törekednek.
Dr. Ralf Heine szerint a mellhártya-kitapasztás (pleurodesis) nagy előnye, hogy ez diagnosztikai és terápiás eljárás egyszerre. Hátránya viszont az, hogy sok kórházban nem végezhető el ez a beavatkozás, illetve a tüdő általános állapota sokszor kizárja a kitapasztás lehetőségét. A német szakember szerint a tartós katéter beültetése abban az esetben indokolt, ha a mellűri folyadékgyülem folyamatos panaszokkal jár és a megvastagodott mellhártya miatt beszorult tüdő vagy a hörgők állapota nem teszi lehetővé a pleurodesis-t. Németországban abban az esetben is a tartós katéternek jut főszerep, ha a beteg megtagadja a kitapasztásos beavatkozás elvégzését, illetve értelemszerűen, ha az nem vezet eredményre. (A legtöbb nyugati országhoz hasonlóan a német egészségügyi rendszer támogatja a beültetést.)
Palliatív szempont
Mint arról már sokszor írtunk ezen a honlapon is, a mellkasi folyadékgyülem kialakulása szinte minden esetben egy súlyos alapbetegségre vezethető vissza. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok olyan ember küzd ezzel a nehézlégzéssel, fulladással járó, a hétköznapi alaptevékenységekhez szükséges mozgást is ellehetetlenítő tünetegyüttessel, akik gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, és éppen arra lenne szükségük, hogy az utolsó napjaikat a lehető legnyugodtabb körülmények között élhessék végig. A tartós katéter éppen ezt az úgynevezett palliatív célt szolgálja, mert ennek beültetése révén a beteg otthoni, családi ápolásban részesülhet, mentesül a kórházba járás terhe alól. Németországban, Dr. Ralf Heine beszámolója alapján abban az esetben, ha a beteg várható élettartama legalább egy hónap, az orvosi gyakorlat, illetve az állam támogatja a tartós katéter beültetését.
Dr. Ralf Heine a halle-i Szent Erzsébet és Szent Barbara Kórház statisztikáit is megosztotta a szakmai közönséggel. A 250 tartós mellűri katéter implantáció behelyezésére vonatkozó házi kutatás eredménye alapján elmondható, hogy mind a 250 esetben részlegesen vagy teljesen megszűntek a mellkasi folyadékgyülem tünetei, az esetek 70%-ban 90 napon belül spontán pleurodesis történt, azaz a mellhártyák összetapadtak. A 250 eset közül mindössze négy esetben fordult elő, hogy a katétert nem spontán pleurodesis, hanem valamilyen fellépő fertőzés miatt távolították el.
A halle-i professzor kutatása szerint a mellűri folyadékgyülem leghatékonyabb kezelési formája a torakoszkópos pleurodesis, ugyanakkor a tartós katéter az egyetlen alternatíva „beszorult tüdő” esetén, hörgőelzáródás, illetve a hatástalan kitapasztás esetén. A kutatások alapján elmondható, a katéter önmagában és kiegészítő eszközként is hatásos a pleurális effúzió kezelésében. A terápiát ugyanakkor mindig a beteg állapotához, palliatív szükségleteihez kell igazítani.
Sebészeti bemutató
A szakmai találkozó utolsó előadója Albertus M. Scheule a tübingeni egyetem sebészprofesszora volt, aki az első katétert még 2004-ben ültette be. A professzor előjáróban elmondta, hogy Németországban a tartós katéter beültetése 2 napos kórházi tartózkodással jár, míg az Egyesült Királyságban járóbeteg-kezelés keretein belül történik meg a beavatkozás. (Magyarországon, az Ewicare Magánklinikán ambuláns körülmények között történik a katéter behelyezése.)
A tübingeni szakember természetesen a gyakorlatban, fotók és videók segítségével is bemutatta a katéter behelyezésének folyamatát. Emellett ebben az előadásban is számos statisztikai adattal ismerkedhetett meg a magyar szakmai közönség. Németországban ezelőtt tíz évvel mintegy 1700 beültetés volt egy évben, míg ez a szám 2021-ben több mint 9000 volt. A mellkasi folyadékgyülemet kiváltó alapbetegségek megoszlása hasonló, mint Magyarországon az esetek 37%-ban tüdőrák, 15%-ban szívbetegség, 14%-ban mellrák áll a háttértben. Albertus M. Scheule is kitért a kitapasztásos pleurodesis és a tartós katéter beültetés kapcsolatára. Amíg 2014-ben a katéterbeültetések 18%-át kitapasztásos (VATS vagy talkum befúvásos) műtét előzte meg, ez az arány 2021-re 7%-ra csökkent.
Még a folyosón is…
A „Palliatív fordulat a mellűri folyadékgyülem kezelésében” című szakmai konferencia sikerét jól mutatja, hogy az alkalom végén a magyar szakemberek a folyosón spontán módon folytatták a workshopot. A legtöbben nem a hidegtálakat, hanem a kihelyezett implantátumokat tartalmazó asztalokat látogatták elsőként, és a hivatalos időponton túl is folytatódott az ismerkedés ezzel az egyszerű, de az európai gyógyászatban egyre fontosabb orvostechnikai eszközzel.
